|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 79
|
|
|
|
2024-04-03 01:44:02, szerda
|
|
|
Szabó Lőrinc - Fűz a tóparton
Roppant ég alatt, és tűnődve, mintha
saját árnyát akarná kihalászni,
úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa,
s nem érté, hogy egy másik, óriási
kékségből, mely fordítva ring a mélyben,
milyen kísértet nyúl és kandikál ki,
mintha egy fenti, fuldokló világból
őt, az árnyát, akarná kihalászni.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2024-04-03 01:41:14, szerda
|
|
|
Szabó Lőrinc - A kíváncsiság
Akkor lettem kíváncsi. Mire? A
mindenség tündöklő titkaira,
arra, ami adat és gondolat
s ami csak villózik e név alatt,
a képre kint, a tükörképre bent
s amit a tükör önmaga teremt.
A valóság üres kereteit
építgettem, mint méh a sejtjeit,
s vártam, amit majd a tapasztalat
gyűjt bele, a mézet, az igazat.
És gyúltak bennem álmok és csaták,
hitek próbái, pörök, kritikák,
szedtem magamba, okkal, oktalan,
ami jött, por, mag, pelyva, színarany:
száz éden zárult, nyílt száz új szezám
s csak én maradtam igazi hazám,
én, a néző... Azt adja a világ,
amit belelát a kíváncsiság.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2024-04-03 01:38:40, szerda
|
|
|
Szabó Lőrinc - Biztató a tavaszban
Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,
te nem azért vagy, hogy odaragadj
ügyhöz, múlthoz, amely nem a tiéd,
és dac poshasszon és keserűség.
Kaptál ütleget, kaptál eleget
(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,
s könnyűlsz tőle!) Most ne vélt igazad
emlegesd, s ne a hibát, a zavart
(az benned is volt!) nézd a rétet, a
nagy fényt, a Feltámadást! Tavasza
jött újra a földednek: nézd, a nép
dolgozik, szépül város és vidék:
nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf,
s jobb lesz a jó, ha te is akarod,
ha igazán... másét és magadét,
úgy gyógyítod ama ezer sebét,
ha az csordítja megnyugvó szíved,
ami sosem elég, a Szeretet!
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2024-03-23 00:34:01, szombat
|
|
|
Szabó Lőrinc: Varázskert
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: lelkem erejét
egy egész kert virágai hogy isszák.
Én vagyok az a kert: virágok, ágak
nőnek körém és fölém lombosodnak
élő lugasnak, gyümölcskoronának.
Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét:
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van!
Ellenségeim, irígy viharok vad
rohamai, rázzátok fáimat:
hulljon a férges, kell a rovaroknak!
Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj:
a sebekből új hajtás tör ki, és
ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal?
Szemeim fáradtak, de tiszták,
ragyogva nézik: növekvő csodáim
már az egész láthatárt beborítják.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2023-11-19 00:32:07, vasárnap
|
|
|
,,Napfényfüzérbe fogtalak.
De én magam
szomorú maradtam.
Szomorú sípokon
játszottam minden este.
És kövér moha-ágyamon
rólad álmodoztam."
Szabó Lőrinc
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2023-11-12 00:41:43, vasárnap
|
|
|
Szabó Lőrinc: November
Az ősz legutolsó virágait szedem.
November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördülne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket: kinek adjam?
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2023-10-20 11:00:19, péntek
|
|
|
Szabó Lőrinc - Erdei csönd
Az erdő arcot cserélt. Tájai
vonzottak már, színváltozásai
s nem a képzelt kalandok. Ami csak
gyönyörű volt benne és ami nagy,
sorra tárúlkozott. Legjobban a
nyár tetszett, a fény százezer nyila
a sötét bozót alján, fent meg a
zöld lomb végtelen hullámtorlasza,
a rab gomolygás. A vén fák alatt
néha kísérteties hangulat
állított meg, főleg, ha egymagam
s túlmesszi mentem: még Valaki van
itt, éreztem, s vártam az Idegent,
és féltem tőle, s oly nagy lett a csend,
mintha valami isteni titok
készült volna rámszólni: vacogott
a testem-lelkem - kihátráltam a
szekérútra, s igyekeztem haza.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2023-10-11 01:27:55, szerda
|
|
|
Szabó Lőrinc - Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körűl,
aztán part s tenger összevegyűl,
s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -
vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -
vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,
s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -
óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
2023-10-04 10:50:28, szerda
|
|
|
Szabó Lőrinc - Reggel
Szokatlanul nyugalmas most a reggel;
az úton csak vigyázva járhatunk, mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fákról. Tisztább vonalakban
sorakoznak fel a távoli dombok
és mikor a lassan melegedő föld
a hajnal könnyét már visszalehellte:
oly friss a szín, üveglelkünkön át oly
zenében úszik minden, mit a szem lát,
hogy e forró és nedves ragyogásban
levedlik rólunk az ember magánya
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sűrűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik, karom ölelve nő a
kék láthatárba, mellem eke vérzi,
hangom a szél dala és az örök Nap
az én szemeimből nevet a földre.
Szabó Lőrinc
|
|
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
1/8 oldal
|
Bejegyzések száma: 79
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
251 db bejegyzés |
e év: |
970 db bejegyzés |
Összes: |
10110 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1273
- e Hét: 11014
- e Hónap: 20600
- e Év: 89520
|
|
|